Látogatás egy elmoló faluban (9.nap)

A Kenyai utunk (Kenya – utazás gróf Teleki Sámuel nyomában) 9. napján egy elmoló faluba látogatunk.

De kik is azok az elmolók?

„Az elmoló egy kis halász-állattartó nép. … Afrika egyik legkisebb népének mondják, mert sokszor szárnyra kaptak olyan hírek, hogy csak néhányan élnek már közülük és hamarosan ki fognak halni. Az úgynevezett maradványnépek csoportjához tartoznak, akiknek ősei még a nílusi és bantu népvándorlás előtt ezen a területen éltek. (élményutazások.hu kiegészítés: a Turkana (Rudolf) tó déli vége környékén). Vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytattak a közelmúltig. A maradványnépek csoportjai szerte Kelet-Afrikában megtalálhatók, vagy önálló életüket élve, vagy más, nagyobb népekbe beolvadva. Ma már az elmolók a környező népek viseletét hordják, szamburu és turkana nyelven beszélnek. Ez az utóbbi a legújabb turkana expanzió eredménye, ami a tó keleti részére is elvetette a turkanákat. Az ételeiket a Turkana tó kénes vizével főzik, mely károsan hat az elmolók csontjaira és erős kalciumhiányban szenvednek. Sokat halásznak és némi állatot is tartanak. Több családjuk ma már elhagyta az Elmolo-öblöt és messzebb, a turkanákkal él.

A lélekszám csökkenéséről szóló hírek tehát, ahogy akkor láttam, nem voltak igazak. Jó néhány elmoló fiatal utakat szervez a parton levő falujukba a Loyiyangalaniba érkező turistáknak és ebből tetemes haszonra tesz szert. Az elmolók az utóbbi időkben a turkanákkal és a szamburukkal házasodnak, így ma már nehéz megállapítani a lélekszámukat. Elmondásuk szerint közel kétezren vannak most, és ez a szám csak nő. Part menti falujukban külön táborrész várja az ideérkező turistákat.”

(Régi Tamás (2006): Nomádok között Kelet-Afrikában. Anthropolis, Budapest)