Vízcsinálás a Rudolf-tónál

Részlet Sáfrány József az 1988-as Magyar Tudományos Afrika Expedíció idején íródott naplójából

1988.03.15.

„Mi köze a szponzortól támogatás címszó alatt kapott fehér alsógatyámnak a Rudolf tóhoz?  Tábor a Rudolf tó partján. A 25 literes műanyag marmonkannáinkból az iható víz a végét járja. Térképünk szerint van valahol itt egy „Water Hole”, Béla elindul fölfedezni a helyet. Jó óra múlva meg is jön egy bidonnal, ami tele van szinte átláthatatlan zavaros nedűvel. „Döglött patkány is úszott benne” – mondja bíztatóan a folyadékra mutatva. Az igencsak szkeptikus hajlamú Vojnits doktor szerint azonnal ki kell önteni és lehetőleg nagy adag fertőtlenítővel mentesíteni a bidont. De hát ahhoz is víz kellene. Van, aki csak most konstatálja, hogy nincs már iható vizünk. Az illető kijelenti, hogy nagyon szomjas, majd gondosan félrevonul szomjazni.  Nekilátunk a víztisztítás munkaigényes folyamatának. Béla látja, hogy senkinek nem fűlik a foga a kérdést megoldani, belekezd saját maga. Tűvé teszi a három kocsit, hogy melyikben lehet a vízszűrő berendezés. Persze, hogy a harmadiknak átvizsgált jármű legalján leli meg, eddig nem volt rá szükség. A Magyar Néphadseregtől kapott vízszűrő pumpa olyan szerkezet, ami egy kerámiaszűrőn keresztül préseli át a vizet, fölöttébb hasznos találmány. Na, ki kezdje a pumpálást? Béla hozta a koszos vizet, ő lelte meg a vízpucoló berendezést is, kezdje ő – mindenki így gondolja. Béla nem, de vállat von és kezdi, és pumpál-pumpál, ameddig annyira meg nem izzad, hogy már innia kell. De nincs mit. Bélát váltom én, engem Varga doktor. A negyedik vállalkozó fejezi be a műveletet. A szűrőből kikerülő víz már szinte átlátszó. A kerámiahengerről viszont liter-másfélliter átszűrése után hosszan kell tisztítani, drótkefével levakarni a vízből kiszűrt élő bevonatot. Mindenki undorodva nézi, de nincs más. Persze, a „tisztított” víz ettől még nem tiszta. Jön az utókezelés. Belekerül az Alkaloida két szem vízfertőtlenítő tablettája. Állítólag az US Army is ilyet használt Vietnamban. A fertőtlenített víznek ettől erősen klórszaga és íze lesz, ezt közömbösíteni kell. Félóra állás, „fertőtlenedés” után nátriumtioszulfát kerül bele, ez megszűnteti a klór-ízt. Most már nem fertőző, nem is klóros, viszont szappanízű, Béla szerint a Rudolf vizét hordják a „water hole” medencéjébe. Az meg szappanízű, lúgos. Mosakodásra elvileg alkalmas, ha viszont inni akarod, ezt a szappanízt is közömbösíteni kell. Teleki trükkjét alkalmazzuk, borkősav kerül bele. Most már iható, de az íze az élvezhetőtől még mindig nagyon messze van. Teszünk bele Aromixet. Néha vita van arról, hogy citromízűt, vagy almaízűt – ez a kétféle van. Olykor megy bele mindkettő, egyszerre. Úgyis mindegy. Nem lesz jó, csak éppen iható. Ihatónak iható, csak éppen meleg. A palackokra, kulacsokra vízbe áztatott zokni kerül. Ugye, a vizes zokniból azonnal, a nagy meleg okán, párolgás révén, távozni kezd a nedvesség. E fizikai tétel hővesztéssel jár együtt, némiképp hűl a folyadék. Ha már hidegnek érzed – nem kell annak lennie, csak annak kell érezed –  jóformán egyhajtásra kiiszod a kulacsod tartalmát, s az egész műveletet kezdheted elölről, mert egy ekkora meló után alaposan meg lehet szomjazni. Később már mellőzzük a „water hole” kínálatát, inkább a tó vizét használjuk, kevesebb procedúrát igényel. Lehetne főzni is a vizet, de ekkora mennyiségben, tábori körülmények között, tíz emberre … S van, aki mosakodni sem tud, csakis tisztított vízben, szóval az élet nem májusi lepkekergetés a Rudolf tó partján. A tó lúgos tartalmának egyetlen pozitív hatása van. Az afféle férfimódra kimosott gatyák, trikók eleddiglé kissé elkoszlottak, elszürkültek. A tó vizében való mosás következtében most mind ragyogó fehérré hipózódott. Hozzáadott vegyszer nélkül. „